|
Post by Virgil Coleman on Jul 2, 2006 7:57:44 GMT 7
Jay az ágya szélén ült. Arcát a tenyerébe temette és felsóhajtott. Még egy perce sem volt, hogy közeli pisztolylövésekre ébredt. Felkelt és az ablak mellé állva kikémlelt a motel parkolójába. Odakint semmi sem mozdult. Helyes - gondolta - legalább a fakabátokat nem eszi ide a fene.A biztonság kedvéért azért felkészült a szoba elhagyására. Kiment a fürdõbe és miután elvégezte a dolgát, halvány kísérletet tett egy zuhanyra, de gyorsan meggondolta magát mikor a zuhanyrózsából gurgulázva kezdett bugyogni a ruzsdás lé, amit itt elõkelõen víznek neveztek. A mosdónál is hosszasan kellett folyatnia a vizet, mire legalább egy kézmosásra elég tiszta lett. Addig a magányosan vibráló neoncsõ fényénél tanulmányozta saját fekete képét a pókhálósan megrepedt tükörben.
Hé, egészen jól nézek ki... már a körülményekhez képest - nyugtatta meg magát. És valóban. 192cm magas, kisportolt, jó felépítésû, fekete férfi bámult rá vissza a tükörbõl, a kialvatlanságtól kicsit kába tekintettel. Ha kosaras mezt viselt volna, mindenki elhitte volna, hogy a Chicago Bulls-nál irányító játékos. Egy újabb sóhaj után arcába löttyintett némi sárgás "vizet", de nem lett tõle jobban. A szája szegletében még a rozsda fémes ízét is érezte. A hajával most sem volt gondja. Még mindig úgy állt, mintha szögmérõ mellett nyírták volna. Visszament az ágyhoz, felrántotta a valamivel térd alá érõ nadrágját, és a szoba egyetlen székjére terített atléta trikóját. Belebújt fehér edzõcipõibe, felmarkolta a kocsi kulcsait meg azt a 450 dollárt ami felvételével tegnap végleg lenullázta a hitelkártyáját. A los angeles-i hõség kíméletlenül megcsapta mikor kilépett a szoba ajtaján. Egy pillanatra még meg is szédült, aztán bezárta az ajtót és a recepció felé indult. Éppen leszurkolta azt a 20 dollárt amiért ebben a motel-nek is nevezhetõ intézményben töltötte a múlt éjszakát, mikor közeledõ szirénák harsantak a fülledt csendbe. Jay kissé sietõsebbre fogta a dolgot és a kopott Lincolnba vágta magát, de arra azért vigyázott, hogy sietsége ne legyen feltünõ a halálosan unatkozó recepciósnak.
Kihajtott a parkolóból és észak felé vette az irányt, egyenesen a belváros felé...
|
|
shax
New Member
Posts: 4
|
Post by shax on Jul 3, 2006 20:19:07 GMT 7
Már órák óta autózott, egyik utcából a másikba kanyarodott. Még nem járt itt, így minden utca olyan egyformának tûnt neki. A keztyûtartóban talált a sok üres papírzacskók között egy ütött-kopott térképet s, de nem tudott rajta kiigazodni, de csak pár percel késõbb jön rá, hogy a térkép már régen elavult. Elmosolodott, majd visszalepte a keztyûtartóba. Keresett valakit. Azt mondta, hogyha egyszer itt jár akkor nézzen be hozzá. Egy kis papírcetlire fel is írta a lakcímet, de hiába köröz itt a vároban, nem találja. Az esõ is megeredt, az utcákról, meg lassan eltünt a tömeg. Csak pár embert lehetett látni, esernyõvel a kezükben. Kiszúrt egyet, majd mellé hajott és megszólította. ~Elnézést...Meg tudná mondani, hogy merre találom a Blind street-et? A férfi elmagyarázta neki, bár õ ebbõl nem sokat fogott fel, de csak szorgalmasan bólintott mint aki érti. ~Köszönöm, nagyon köszönöm.- mondta, majd a megadott útiránynak megfelelõen elindult. Nagy nehezen, de végülis megtalálta az utcát amit keresett. Egy eldugott, sötét kis utca volt. Látszott, hogy nem nagyon járt itt a szemeteskocsi. Behajtott az utcába és a házszámokat figyelte...
|
|
|
Post by Virgil Coleman on Jul 4, 2006 2:43:45 GMT 7
A 74/e számon kishíján túlment, mire észrevette a kopott számokat a falat borító évtizedes koszréteg alatt. A szám alatti bejárat egy pincelejáróba vezetett. Jay a rácsozott ajtóval szemközt, az utca túloldalán parkolta le a "kölcsönvett" kocsit. Ha mázlija van még egy darabig nem kezdi keresni a rendõrség.
Tegnap reggel vette át Golyós Connor-tól, aki azt állította, hogy a kocsit oregon államban fújták meg, de a rendszámot még a reptér parkolójában kicserélte egy azonos típusú new yorki járgányéval. A másik kocsi tulajának akár két napig is eltarthat míg észreveszi a cserét. Holnap reggel úgyis vissza kell vinnie Connor mûhelyébe, hogy alkatrészként értékesíthesse.Addig meg csak el kell kerülni az igazoltatást és van egy ingyen kocsija.
Az imént haszontalannak minõsített térkép, most kitûnõen funkcionált ideiglenes esernyõként, amíg Jay keresztül futott a keskeny úttesten. Ott aztán az ajtó melletti kukába dobta az átnedvesedett papírt aztán gyorsan felrántotta a rácsot és lesietett azon a pár lépcsõn, ami egyenesen a környék legkissebb forgalmú billiard szalonjába vezetett. A hely neve Johnson Senior volt valaha, de mára szinte teljesen észrevétlenné vált az utcákat koptató járókelõknek. Az egész hely egyetlen nagy alapterületû szoba volt, balra a teljes hosszban végígfutó bárpulttal, jobbra pedig négy kopott billiard asztallal. A pult mögött, a kijárattal szembe helyezkedve ült második Johnson Senior, akit Jay csak hallomásból ismert, de azt tudta, hogy a környéken mindenki csak John kettõnek hívja és, hogy koránt sem a szalonból tartja fenn magát. Sokkal inkább abból a csinos kis fegyverkészletbõl, amit valamivel a vietnami háború és a leszerelése után hozott össze, katonai kapcsolatai révén. Jay sem az asztalokat akarta kibérelni a nála lévõ kevéske pénzbõl... És ezt John kettõ is tévedhetetlen érzékkel szúrta ki, amint Jay belépett. ...
|
|
shax
New Member
Posts: 4
|
Post by shax on Sept 27, 2006 2:29:33 GMT 7
John 2 végigmérte a férfit, majd meghúzta az üveget és meg szólalt. ~Üdv idegen...Nem láttalak még itt.- mondta majd a pultnál hellyel kínálta, amit Jay el is fogadott. ~Nem vagyok idevalósi.- válaszolta. ~Akkor csiripeld el jöveteled célját. -majd elõvett egy új üveg wisky-t és töltött neki, amit aztán a pulton eléje lökött.- Gondolom, nem azért jöttél, hogy le idd magad a sárga földig, azt megtehetnéd egy ennél menõbb helyen is, akkor is, hogyha csóró vagy. ~Van egy közös ismerõsünk.-mondta kis idõ múlva Jay, majd egy húzással kiitta a pohara tartalmát. ~Ki lenne az?- kérdezte nemes egyszerûséggel. ~Golyós Connor. Legutóbb egy kölcsönvett kocsit adott. ~Õ meg a kölcsönvett kocsik...-jegyezte meg a bajusza alatt egy mosoly kíséretébe.- és honnan ismered? ~Tettem neki, pár szívességet, amikor szarban volt. Most viszonozza… ~Úgy, hogy megadja a címem? ~Egy olyan személyt kerestem, aki tud szolgálni némi ellenszolgáltatásért cserébe fegyvert. És mesélt rólad… ~ És mi jót mesélt rólam?- kérdezte, majd a farmerja zsebébe elkezdett kutakodni, és elõhalászta a cigarettáját, de az öngyújtóját már nem találta. Jay odament és tûzzel kínálta. John 2 nagyot szívott a cigarettájából, majd köszönetképp biccentett fejével. ~Azt mondta, hogy bármit be tudsz szerezni elfogadható áron, amit használtak a Vietnam-i háborúba. ~Connornak kevés dolgot lehet elhinni, mert nagyon szeret túlozni. Azt nem állítom, hogy nem tudnál olyat kérni, amit nem tudok teljesíteni, de nagy részét igen, talán. Mi kellene?- kérdezte, miközben leverte a hamut a csikkjérõl. ~Nincs így konkrétan semmi ötletem. Van itt a városban egy kis elintéznivalóm. ~Amolyan utcai harcokhoz keresek fegyvert akkor? Gondolom, nem nagyon tartozik az aknavetõ abba a csoportba, ahol te keresel. ~Hát az tényleg kicsit nagy és hangos.- mosolyodott el. Valami kisseb és csendesebb… A tulajdonos felállt, majd a cigarettacsikket a padlóra ejtette, és rátaposott, hogy biztosan elaludjon, majd a pult mögé ment és az alól elõvett egy eléggé nyúzott állapotban lévõ mappát, és Jay elé tolta. ~Az e hónapi választék.- majd a ragtárba ment.
|
|
|
Post by Virgil Coleman on Sept 28, 2006 23:17:41 GMT 7
-310-ért tudok adni Glock 17-est, egy huszassal drágábbért van Glock 40-es, 500-ért van Desert Eagle, .357-es töltényekkel. Persze ha valami szintén megbízható, de szokványosabb és nem utolsó sorban alacsonyabb árfekvésû darabot keresel, erre a célra kitûnõ a Beretta 92F, 9mm-es lövedékekkel 250-ért. Jay gondolkodott egy sort. Ha valaki nem visel golyóálló mellényt, akkor a Beretta tökéletesen megfelel a maga 12 lövedékével (plusz 1 a csõben), de ha mégis, akkor a 9mm-es lövedékeket felfogja a mellény. A Desert Eagle .357-es lövedékeinek, viszont nem állhat útjába semmiféle mellény. A probléma csak az, hogy összesen 7+1 töltény fér el benne, a Berettához képest irgalmatlanul nagy, és két kiló súlyú. Meg persze 50 dollárral drágább mint amennyi kézpénzzel Jay rendelkezett. Ez önmagában nem lett volna különösebb gond, mert Jay biztosra vette, hogy John2 hajlandó volna alkudozásra is. Lehet hogy az a 8 töltény kevés lesz, és ha töltény is akar venni, meg legalább 2 tartalék tárat, amibe teheti a lövedékeket, az ingyen már nem fog menni. Figyelembe vette azt is, hogy a Desert Eagle puszta megjelenése is elrettentõ lehet, de agyában mégis a takarékosság kerekedett felül. -Akkor legyen a beretta, plusz két tartalék tár és egy doboz töltény hozzá. -Rendben. Kereken 300 lesz. Láthatnám a pénzt? -persze Jay leszámolt 300 dollárt a pult lakkozott lapjára és kiterítve John2 felé tolta õket. John2 bólintott és felnyitotta a pult átjáró részét. -Amit most látsz, az nem történt meg. Nem beszéltünk és nem ismered a helyet sem. -Mirõl beszél? -Pontosan.
|
|
|
Post by Christina Goodson on Dec 11, 2006 1:48:57 GMT 7
Jay a maradék suskát a bal zsebébe csúsztatta, új szerzeményét a jobb mélyére rejtette és egy rövid fejbiccentés után ismét az utcán volt. Bevágódott a járgányba, Berettáját pedig a kesztyûtartóba süllyesztette egy villámgyors mozdulattal. Mindkét kezével megfogta a kormányt, majd pár pillanatig tûnõdve ült. Lucy - ugrott be a név, és azon nyomban gázt adott. Volt barátnõje néhány hónapja költözött a városba, és bár a lakcímét Jay nem tudta, hallotta a haveroktól egy furcsa, a „Farkas palacsintája” nevû helyen dolgozik. Elnavigálta az autót az 52. utcáig, ahol 20-as tempóval vizslatta az utca két oldalán lépten-nyomon feltûnõ kifõzdéket, kajáldákat. Aztán meglátta a keresett éttermet, és akaratlanul is széles vigyor terült el az arcán. Egy hatalmas üvegmatrica éktelenítette az üzlet ablakát, melyen egy farkas és Piroska egy palacsintát evett a két végérõl. A helyiségbe érve megdöbbenve látta a három felszolgálólányt. Piros fejkendõt, sejtelmes fehér blúzt és szintén piros babos miniszoknyát viseltek groteszknek tûnõ magasszárú, fûzõs cipõvel és nagymamásra kitömött keblekkel. A belépõ srác csak kapkodta a fejét a sürgõ-forgó Piroskák láttán, mígnem ismerõs hang ütötte meg a fülét a pult felõl. -A keserves úristenit neki! Hozd már azt a nyamvadt palacsintát, mert kettéhasítom a fejed. Már tíz perce sütöd, a kuncsaftjaim pedig már nagyon zabásak. Még a végén egy fikarcnyi zsé sem esik le a kiszolgálásért. Igen, ez õ. Angyali hangja és stílusa összetéveszthetetlen – vigyorodott el újfent Jay. -Szevasz, kislány – köszöntötte exbarátnõjét a srác annak háta mögül, miközben nem éppen tartózkodóan a fenekébe markolt. Erre a lány lendületesen hátrapördült és egy hatalmas pofont sózott le az illetéktelen kézhasználatért. Elsõ felindulása csodálkozásba csapott át, mikor meglátta hajdani szeretõjét. -Jay, te meg mi a jó francot keresel itt? – kérdezte sajátos stílusában, de örömében a langaléta nyakába vetette magát. -Erre jártam, és gondoltam, beugrom hozzád. Meghúzhatnám magam egy éjszakára nálad? -Hát persze, tudhattam volna! A pasiknak mindig csak akkor jutok eszébe, ha akarnak valamit – replikázott Lucy, de mélybarna szemében pajkos fény csillant. Hátrarázta a kendõvel hátrafogott hosszú, hullámos fekete haját, miközben végigsimított egzotikusan kiálló pofacsontján. Mandulavágású szemeivel hunyorítva mérte végig Jay-t, aztán a pult alól elõvette táskáját, és elõhalászott belõle egy kulcsot. -Nesze – adta át a fiúnak mindenféle további kérlelés nélkül. – Innen a második utca a sugárút felé. 67-es szám, harmadik emelet… De aztán minden a helyén legyen ám, mire hazaérek! Jay egy hálálkodó csókot akart adni kedvenc barátnõjének, de az elhessegette magától, mondván, sok a munka és eriggyen már a fenébe, mielõtt meggondolja magát. Így hát a fiú ismét autóba szállt, és elfurikázott a megadott címre.
|
|
|
Post by Virgil Coleman on Dec 12, 2006 3:37:49 GMT 7
Lucy lakása kívülrõl ugyanolyan lepukkantnak tûnt, mint bármelyik másik a homályba burkolódzó, harmadik emeleti folyosón. Mondjuk, belülrõl sem egy Hilton - vonta le a következtetést Jay. Bár a berendezés darabjai a legkülönbözõbb korokból kerültek egymás mellé, mégis az összkép valahogy otthonos volt. A saroban például egy óriási "gömb fotel" terpeszkedett felette a hetvenes évekbõl származó James Brown poszter, a fotel melletti asztalon régi lemezjátszó, meg a groove legjobbjai, bakelit lemezeken. Jay világ életében gyorsan kiismerte magát az újkörnyezetekben, - meg aztán a lakás mérete sem emlékeztetett az emlegetett Hiltonra - így nemsokára rátalált vágyai netovábbjára, a fürdõszobára.
Visszatért a fotel melletti lemezkollekcióhoz, és feltette Bobby Byrd, I'm on the move címû számát, majd akadásig tekerte az õsöreg erõsítõ hangerõ gombját és a zene ütemére lépkedve megindult a fürdõszoba irányába. Persze menet közben, nem mulasztotta el minél nagyobb területen szétszórni ruháit, hátha Lucy-t nem hagyják hidegen a jelek és csatlakozik hozzá.
Kisvártatva elhelyezkedett a forró habfürdõvel csordultig telt kádban. Mégis van isten... - sóhajtott elégedetten.
A következõ percben béke és nyugalom honolt a lakásban, eltekintve persze a zenétõl. Aztán dörömbölés kezdõdött a bejárat felõl, meg valami ordibálás. Hogy mit üvöltöztek, azt Jay nem értette a zenétõl, de a " ...kicsinállak te szemét... " mondatfoszlány hatására úgy ugrott ki a kádból, mintha nem is fürdõvíz hanem sósav volna benne.
Nem értem, még csak most értem a városba... Honnan jöttek rá ilyen hamar, hogy hol vagyok? - motyogta magában, miközben sietve ráncigálta magára szétszórt ruhadarabjait. A nadrág felhúzásának is nevezhetõ mutatvány közben a zsebében fityegõ két tartalék tár a lábának ütõdött, amitõl belé nyilallt a felismerés, hogy frissen vásárolt pisztolyát a kesztyûtartóban hagyta.
Ha nem lett volna csurom vizes, még látszott is volna ahogy kiveri a víz a gondolatra.
Tekintete ekkor a lemezek mellett a sarokba támasztott, megviselt baseball ütõre tévedt...
Okos lány... - suttogta maga elé, majd hirtelen mozdulattal, elhallgattatta Bobby Byrd-et, az ajtó mellé perdült és az ütõ máris csapásra készen termett a kezében.
A beálló csendben már érthetõ volt az üvöltözõ férfi mondanivalója is.
- Hallod te szuka?!... Me'monntam má neked, hogy ne üvõ'tessed azt a sz*rt, me' kib*szlak!
Ez volt az a pont, mikor Jay arca olyan békés lett mint a nyugalom tengere. Hangtalanul elfordította a zárat és hirtelen felrántotta az ajtót.
Az alig 170 cm magas fickó úgy ugrott hátra, mintha legalábbis a lába közé akartak volna rúgni. A figura meghatározhatatlan színû rövidnadrágot, szandált, és kolbászfoltos atléta trikót viselt, és valószínüleg saját testszaga elnyomása céljából, egy irgalmatlan bûzzel füstölgõ szivarvéget rágcsált szája szegletében.
- Mit is mondtál, mit akarsz, kiscsávó? - érdeklõdött Jay szívélyes ütõlóbálással indítva a társalgást. A fickó végígmérte a langaléta személyt mielõtt válaszolt volna. - Te nem Lucy vagy - állapította meg...
|
|